Szombaton lezajlott az eddigi talán legnagyobb hazai matricás-stenciles-plakátolós megmozdulás, a Ragad Art Kiállítás néven futó egész napos rendezvény a Tűzraktérben, aminek keretein belül valami egészen elképesztő mennyiségű cuccal pakolták tele az egész épületet a résztvevő alkotók és a szervezők. Maga a kiállítás az udvarban rögtön balra levő kávézó és galéria részlegben kapott helyt és a belső terem teleplakátolt fala, valamint egy sor matricákkal teli tábla és néhány kifüggesztett kép volt a főattrakció, de bőven jutott anyag a bejárathoz és udvarra, valamint a főépület első egy-két emeletére is, de érdemes volt a hely legeldugottabb sarkait is átbogarászni, mert szinte bárhol kisebb-nagyobb matricákra lehetett akadni.

Maga a program hivatalosan háromkor kezdődött, amikor igazából még nem nagyon volt semmi, de így legalább volt bőven idő végigjárni az egész épületet, próbálva megtalálni az összes zugot, ahova került a munkákból. Ezeket részben az utcákról már ismert hazai alkotók követtek el, részben pedig a világ minden tájáról küldtek a őket a szervezőknek a streetartos művészek, szóval rengeteg olyan matricát és plakátot lehetett találni, amibe itthon garantáltan nem fut bele máshol az ember. Négytől kezdődött a vetités a régen iskolaként működő épület ex-tornatermében, de ez végül nekem kimaradt, mivel az első film, a Banksy féle Exit Through The Gift Shop helyett inkább folytattam a hely végigbogarászását és a fotózását, a második pedig, ami elvileg valami rövidebb streetartos dokumentumfilm lett volna, valami technikai gebaszok miatt elmaradt.

Hattól ugyanitt kezdődött egy kerekasztal beszélgetés hazai streetartosokkal, ami nagyon családiasan indult, max. tizenöt fős közönséggel (a végére mondjuk szerencsére már egész sokan befutottak) és kicsit túl csapongó és kaotikus volt, köszönhetően annak, hogy nem igazán volt ott senki, aki irányította volna az eseményeket, vagy készült volna pár kérdéssel és témával. Emiatt inkább volt az egész olyan, mint valami kötetlen csevegés a négy jelen velő streetartos (a Wombat Power cuccok felelőse, Info, a Madaras kisasszony és GG, akik közül igazából majd’ végig az első kettő vitte a szót) és két tanár úr néven emlegetett úriember közt (a résztvevőket egyébként vagy be sem mutatták, vagy ha igen, akkor valamikor nagyon az elején, a beszélgetés kezdete előtt, de én mindenesetre lemaradtam a dologról). Mondjuk így sem volt ez rossz, meg felmerült egy csomó érdekes téma, de azért többet is ki lehett volna hozni a dologból egy kicsit szervezettebb módon, nomeg sajna pont amikor kezdett jobban belendülni a beszélgetés, akkor bukkant fel az egyik szervező, hogy idő van, odaát mindjárt kezdődik a hivatalos kiállítás-megnyitó… Ami igazából csak annyiból állt, hogy a Vam Design Ceteres akciója miatt elhíresült Sugár János tartott egy rövidke beszédet kultúrcenzúráról és egyebekről, amiből megint csak az jött le, ami részben az előtte levő beszélgetésből is, hogy az egyik legérdekesebb dolog az egész streetart jelenséggel kapcsolatban az, hogy mennyire mást lát bele mindenki, mind a készítők részéről, mind pedig a másik oldalról.

A jó, de kicsit felemásra sikerült főbb programok mellett volt pár olyan apróság is, ami nagyott dobott a rendezvényen, főleg azzal, hogy még interaktívabbá tette az egészet: volt matricaturi, vagyis egy asztal teleszórva, menetközben hol fogyatkozó, hol gyarapodó ragacsokkal, ami körül mindig akadt pár, a kupacban átszellemülten kutakodó ember, volt matricakeresős játék három kérdéssel, aminek a megfejtéséhez végig kellett járni az egész helyszínt és ami talán a legérdekesebb volt, hogy még délután is bőven kerültek fel új dolgok a falakra, így sokszor élőben lehetett látni, hogy hogyan is folyik a matricázás, plakátolás, stencilezés. Mondjuk a délutáni programokon érdeklődőből lehetett volna több is, de azért pangás így sem volt szerencsére, a hivatalos megnyitó környékén pedig már beférni is alig lehetett a galériába. Én ezután leléptem, de még ekkor is folyamatosan érkeztek az újabb emberek, mivel ugyebár az egész éjszakás party még csak ezután kezdődött.

Szóval a pár kisebb hibával együtt is bőven jól sült el a rendezvény, ennél jobb évkezdést nehéz lenne elképzelni, szóval remélem az egész év ilyen lesz, még több kiállítással és egyéb ezzel-azzal, mint tavaly. Maga a Ragad Art Kiállítás a jelenlegi formájában még nagyjából három hétig lesz nyitva, de a belső terem falán levő, meg persze az udvarra és egyéb helyekre kirakott cuccok maradnak a helyükön utána is, szóval aki lemaradt a szombatról, annak bőven van még ideje pótolni.

A kirakott cuccok mennyiségéből adódik, hogy képből is rengeteg, valahol százharminc körül, ezért gondolkodtam azon, hogy szétszedem a cuccot több adagra, de végülis inkább marad így, egyben az egész és így ez lesz a blog eddigi legmonumentálisabb bejegyzése. Szóval, mint magát a kiállítást, ezt is egy idő lesz alaposan átnézni, tehát kellemes scrollozgatást lefele és pár képből szokás szerint van nagyobb verzió is, szóval figyeljetek a kis egér ikonokra is a jobb felső sarkokban. (A Tűzraktér, főleg a tornateremben és környékén egyébként már eddig is tele volt streetartos cuccokkal, így azokat most kihagytam, de nemsokára sorra kerülnek azok is a klubos-romkocsmás sorozatban.)

A galéria

A megnyitó…

…és a matrica turkáló.

A vendégkönyv…

…és a keresgélős játék gyűjtődoboza.

Nomeg a főépület folyósói…

…az udvar…

…és a bejárat.