A héten végre sikerült eljutni az Angyalföldi underground – Graffiti. Miért és miért nem? címen futó kiállításra, pedig még január közepén nyitottak, csak az eléggé lehetetlen nyitvatartási idő miatt (csak hétköznap, csak munkaidőben) eddig egyszerűen nem sikerült soha időt szakítani rá és most is csak egy szerencsétlen véletlen szerencsés mellékkövetkezményeként jött össze a dolog.

Node nem ez a lényeg persze. Magának a kiállításnak az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény ad otthont, ami a Váci út 50-ben van, pont szemben a Lehel téri piac bizarr épületével és a képi anyagot is a XIII. kerület falain levő graffitik és tagek adják (többek közt a már itt a blogban is felbukkant lehel téri aluljáró: klikk ide és ide), de ettől függetlenül nem csak a helyi “problémáról” szól, hanem általában a budapesti graffiti helyzetről. A kiállítás legnagyobb pozitívuma egyértelműen az, hogy nem is próbál itéletet mondani. Nem jeleti ki sem azt, hogy ez az egész jelenség gond lenne, sem azt, hogy feltétel nélkül rajongani kellene érte. Ehelyett egyszerűen csak bemutatja a graffitit és a róla kialakult véleményeket pro és kontra: a földszinti részben, ami életnagyságú fotókból úgy van kialakítva, mintha egy zegzugos, profin kidekorált aluljáróban bóklásznánk, szakkifejezések magyarázatait, valamint grafftisek önvallomásait olvashatjuk, a kicsit furcsán, amolyan ósdi, kispolgári stílusban berendezett fenti részben pedig az ellenvéleményeket, vagyis inkább a kivülállók (művészettörténésztől, közéleti személyiségeken keresztül rendőrig van itt minden) különböző szinten elfogadó / támadó eszmefuttatásait arról, hogy ők hogy is látják ezt az egész kérdést. Szerencsére a teljesen felesleges szélsőséges véleményeket hanyagolták mindkét oldalról, a legtöbb nézőpont teljesen korrekt még a fenti szekcióban is, csak egy bizonyos Németh Marietta nevű, láthatólag görcsösen konzervatív városvédő szövegén szisszentem fel egy kissé, aki szerint például Budapest többek közt azért nem élhető város mert “állandóan le-föl kell menni lépcsőkön”, de az irományának többi, a témára vonatkozó része is hasonlóan magasreptű.

Ha sugall is bármi véleményt a tényleg részletes, okosan összeállított bemutató, az maximum annyi, hogy az igazság valahol a két ellenkező álláspont közt lehet, de hogy pontosan hol, az már teljesen a látogató saját véleményére van bízva. A kiállítás ötletességét jelzi az is, hogy a hagyományos vendégkönyv mellé van egy jókora szabad felület a palánkokon, plusz pár karton a falon, amiket be lehet támadni a mellékelt festékeskannával (máskor szokott elvileg lenni filctoll is, most éppen nem volt), vagyis akár az is kipróbálhatja, hogy milyen érzés tagelgetni, akinek egyébként meg nem fordulna ilyen a fejében máskor, meg persze a látogatók közti grafftisek is otthagyhatják akézjegyüket, ahogy ezt tették is jópáran.

Ha mindez nem lenne elég, a május 10-ig tartó főkiállítás mellé még állandóan változó mini-kiállítások is vannak: korábban a tökértelmetlen nagykörútas tisztogatóakciójával elhíresült Szeretem Budapestet mozgalom, a Bázis Galériás művészek és a fotórealisztikus munkáiról ismert Taker került sorra, most éppen a szerintem kissé túlhypeolt (de szép szó is ez) Budhatomi festményei voltak kint, záráskén, április 20-tól pedig a látogatók vendégkönyvben és a falakon hagyott üzenetei lesznek majd összeszedve.

Ha nagyon akarnék se igen tudnék belekötni semmibe (a már említett nyitvatartási időt leszámítva), max. olyan apróságokba, hogy van egy-két elég csúnya elírás a szövegekben (Hall Of Fame helyett Whole Of Fame), meg hogy a lenti részen semmi infó nincs arról, hogy melyik idézet honnan, kitől származik, sehol egy nicknév, vagy bármi. Rákérdezve egyébként kiderült, hogy egy sor graffitissel készítettek interjút és azokból lett összeállítva a szöveg. De ezek tényleg apróságok, egyébként ritka jól összerakott kiállításról van szó, amit tényleg érdemes megnézni és abszolút nem csak azoknak, akik valamilyen formában érintettek a témában.

A végére meg pár link a témához: a kiállítás hivatalos blogja, XIII. ker kultúroldal, ajánló a graffiti blogon, valamint egy cikk a hvg.hu-n.

A földszinti mini-labirintus:

A konzervatív emeleti rész:

A vendégkönyv:

A Budhatomi mini-kiállítás:

Nomeg maga a helyszín: