Tegnap elzarándokoltam a pár napja emlegetett, Na Ez Az címen futó kamu-művészeti kiállításra és szerencsére az MKKP & co. társaság megint hozta a szokott szintet és lazán sikerült kihozniuk a maximumot a témából. Ha valaki csak úgy véletlenül betéved, annak első ránézésre simán az jön le valószínűleg, hogy ez egy roppantmód komoly, magasreptű, mély mondanivalóval rendelkező kiállítás, tele szimbólumokkal, megmindennel. Posztmodern elidegenedés! Kilátástalanság! Az élet üressége! Anya gyermekével! Béke, szabadság, szerelem, tolerancia! És a többi szokásos bugyutaság. Aztán persze a szövegeket és a kamu művészek kamu életrajzait olvasva már kibukik, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Habár úgy néz ki nem mindenki számára… a Képgyár-blog a megnyitón készült roppant szórakoztató kis videójából kiderül, hogy voltak akiknek még ennyi alapján sem esett le, hogy mi is a helyzet és simán bekajálták, hogy ez az egész teljesen komoly. Elképesztő. Ellenben ha valaki úgy megy oda, hogy tudja mi is ez az egész, akkor végtelenül szórakoztatóak a felhalmozott, részben hulladékból összetákolt, no-budget műalkotás utánzatok, melyek (és ez azért persze valahol szomorú is egy kicsit) sokszor ténylegesen tökugyanolyanok, mint a Nagy Komoly Kiállításokon felbukkanó modern művészeti akármik, amikért aztán kriminális összegeket adnak a műgyüjtők. Hónap végéig még nyitva van a kiállítás, szóval hajrá, tessék elmenni, érdemes, meg persze még mindemellé ingyenes is. A naccerű álművészekről bővebb infóért pedig klikk ide.
Figyelem! A fotográfia hátterében magának a művésznek a lába látszik!
Már a bejáratnál is ez várja a látogatót és ennek ellenére vannak akik beveszik a dolgot.
Magas művészi színvonalú információs panel.
