Visszatértem a világ túlsó feléről, ahol szomorúan vettem tudomásul, hogy a világ egyik legnagyobb és Japán legrégebbi és leghíresebb legálfala, a yokohamai Sakuragicho vonatállomás sínei mellett húzódó árkádsor immár a múlté. A kb. egy kilóméteres, 3.5-4 méter magasságú árkádsoron, ahol nem csak a falakat, hanem a tartópilléreket is sokszor évtizedes, a helyi és nemzetközi graffitisek legjobbjai által összehozott festmények borították, szinte nyoma sem maradt annak, hogy mi volt ott még nemrégiben is. A falakat lecsiszolták, az oszlopokat átkenték steril szürkére, ráadásul azért is érthetetlen számomra a dolog, mert míg sokáig csak amolyan hallgatólagos beleegyezéssel lehetett ott festeni, pár éve hivatalosan is legálissá tették a helyet. Az meg pláne dühit, hogy ez a számomra totálisan értelmetlen barbárságnak tünő akció ránézésre nemrégiben történhetett, szóval nem sokkal késtem le a lehetőséget, hogy végigfotózzam a falat. Csak a földön látható festékfoltok, valamint az átfestésből kimaradt átjárókban és a sínek hátsó falán megmaradt pár régi, kopottas graffiti árulkodik arról, hogy mi volt ott. Szerencsére azért online elég jól van dokumentálva a fal eredeti állapota, szóval meg lehet nézni, hogy mi is az amit elpusztítottak.

Tokióban viszont nem túl izgalmas a graffiti és street art helyzet. Matricákból mondjuk elég jók vannak, tag alig (mondjuk ezt bánja a fene), komolyabb graffitiket, leszámítva egypár, nagyrészt a metrósínek melletti és többnyire QP-től származó régebbi cuccot, szinte csak legális helyeken, boltok, parkolók és lakóházak tűzfalain lehet találni. Persze esélyes, hogy vannak még jó graffitis helyek ott (példul a nagyobb folyó hídjai alatti falakon tudom, hogy lehet találni egy csomó mindent), de annyira a Sakuragicho-ra koncentráltam, nomeg annyira az utolsó napokban jutottam el oda, hogy nem volt idő már utánakeresni a többi helynek. Azért egyszer majd összerakok egy galériát az ott fotózott dolgokból, izelítőnek pedig egy Kami és Sasu fal Shibuya negyed északi részéről: