Az Utcai Nyomhagyás Magyarországon néven futó kis könyvecske jó egy éve jelent meg, hozzám azonban csak nemrégiben jutott el és kicsit bizonytalan vagyok, hogy mit is lehetne írni róla, merthogy meglehetősen fura kiadványról van szó. Fura, főleg azért mert nem igazán lehet belőni, hogy kiknek is szánták, meg, hogy pontosan miről is akar szólni. Habár mindkét téma nagy szerepet kap, mégsem igazán street art vagy graffitis könyvről van szó, sokkal inkább arról, amit a cím is sugall: egy általános összeállításról mindenről, ami kikerül az utcára, persze leszámítva a hivatalos hirdetéseket, plakátokat, egyebeket. Így a stencileken, matricákon, graffitiken, miegyebeken kívűl van benne minden, a zenekaros, vallásos, politikai (Torgyán = AIDS és hasonlók) falfirkáktól kezdve a vadplakátolókig és gerilla marketingesekig, nomeg van rengeteg tag, máló, lerohadt fal, lepusztult ház, megtépázott plakát, stb., vagyis garantáltan nem az a valószínűleg viszonylag széles réteg volt a cél, akik vevők lennének egy szép kis albumra a hazai street art cuccokról. Jó lenne valamiféle fanzine szerűségnek is, ahhoz viszont túl profi munka, nomeg jó lenne még szociólógiai tanulmánynak is, de ahhoz meg túl képközpontú és nem megy bele eléggé mélyen a témába, ahol meg igen, ott meg inkább ne tenné.

Ilyesfajta, komolyabbnak szánt, elemzős részből szerencsére csak pár akad, ott viszont azonnal előjön a nyögvenyelős, száraz szociológiai tanulmányokat idéző stílus, nehezen követhető gondolatmenetekkel, ráadásul a szerzők beleesnek a műelemzők állandó hibájába és egyszerűen túl sokat akarnak belemagyarázni abba, amin nem igazán van mit magyarázni. Ez a dolog leginkább a “Metagraffiti” néven futó egyoldalas eszmefuttatásában durvul el, ahol olyan megállapításokba futhatunk bele, minthogy: “Ebből a nézőpontból a graffitit egy beavatási rítusként is kezelhetjük, amelyet a keatív fiatalok arra használnak, hogy felkészítsék magukat az ’ember embernek farkasa’ tipusú kapitalista dzsungelharcra.” vagy “Végső soron a graffiti a privatizálás, a megszállás és a bekebelezés tautológiáját jelenti, mellyel megerősítí a kapitalista gazdasági viszonyokat.” Uhh, hogy mi? Mondjuk aztán persze lehet velem van a gond, hogy egy utcán a falra feldobott tag, matrica, stencil vagy akármi más mögé nem látom bele a kapitalista osztályharcot semmilyen formában.

Viszont ha ezeken a dolgokon túltesszük magunkat, akkor egy nagyon érdekes és tartalmas kiadványt kapunk, ami részletesen, masszív képanyaggal dokumentálja a választott témáját, tematikusan, a különböző helyszínek (aluljárok, házfalak, telefonfülkék, tűzfalak, stb.) szerint fejezetekre tagolva, rengeteg infóval az alkotókról, lelőhelyekről, számtalan szemelvénnyel kiegészítve on- és offline cikkekből, tanulmányokból, egyebekből. Egyes alkotásokhoz kis háttérsztori is van, hogy miért, mikor készültek, mi lett a sorsuk, a végén pedig kronológiai sorrendben ki van listázva az összes, a témához bármilyen szinten kapcsolódó hazai esemény és kiadvány az utóbbi jópár évzizedből. A szerkesztés elsőre kicsit kaotikusnak tűnik, de a legtöbbször egymásra dobált képekből felépített oldalak maximálisan passzolnak a témához és külön pozitívum, hogy végig kétnyelvű a könyv, igaz, az angol fordítás pár helyen hagy némi kivánnivalót maga után (az “Én nem a buszra várok”-ból például ki tudja, hogy, “I wait for no bus” lett).

A közismertebb dolgok (mkkp, 1000%, stb.) mellé rengeteg olyan anyag is bekerült a szelekcióba, ami kevésbé van benne a köztudatban, vagy már csak archív fotók formájában fellelhető, szóval még a téma legjobb ismerői számára is esélyes, hogy tud újat nyújtani a könyv. Emiatt azoknak, akiket kicsit is érdekel a téma, abszolúte kötelező olvasmány szerintem, még akkor is, ha tényleg eléggé zavaró tud lenni, hogy a szerkesztők mintha sokszor nem tudnák, hogy mit is akarnak kezdeni a rendelkezésükre álló zavarbaejtően hatalmas mennyiségű kép és infó mennyiséggel. A célközönség megtalálását még tovább nehezítették maguknak egy hihetetlen mértékben semmitmondó borítóval, amin még a cím is csak ici-piciben szerepel, plusz azzal, hogy a kiadványról még annak hivatalos blogján sincs semmi használható információ: van egy kép a boritóról, de a belsejéről, vagy tartalomról semmi, se kép, se leírás. Hogy egyáltalán egy színes, képes kiadványról van szó, az is csak onnan derül ki, hogy a tavaly márciusi bemutatóról van fent egy-két fotó és ott pár, a tömegben a könyvet lapozgató ember kezében látszik belőle valami a füzet belsejéből is. Ezen kívűl csak Miss kk streetfiles.org-os profiljának köszönhetően lehet némi elképzelése az egyszeri érdeklődőnek arról, hogy mire is számítson. Emellett a szerkesztők beindítottak egy wikipedia oldalt is, ahol a könyvben található bibliográfiát bővítették volna elvileg folyamatosan, de ehhez sem piszkált senki hozzá 2009 vége óta. A megjelenéskor volt néhény cikk a kiadványról (antropos, hvg, kortasportal, stb), de szélesebb körű terjesztésbe amennyire tudom nem jutott el és csak pár helyen kapható. Én a saját példányomat a Deák tér mellett található Printában szereztem be, ahova egyébként is érdemes beugrani körbenézni, mert akad pár külföldi, street art témába vágó kiadványuk is. A könyv egyébként száz oldalas és 2500 forintot kell kicsengetni érte.